A mai bejegyzés egy kis novelláról szól, ami a Dublin street és a London Road közé tehető időben, és Ellie meg Adam történetét meséli el. Nem is elmeséli, csak kitölti azokat a lyukakat, amiket a két valódi könyv nem tett meg. Az elsőben még csak kergetik egymást, a másodikban meg már össze is akarnak házasodni. Nem fair ez így, hogy nem ismerjük a részleteket. Így gondolta az írónő is, hiszen kiadta ezt az alig száz oldalas kis irományt.
A történet szerint Ellie és Adam összeköltöztek és Ellie éppen a gyerekkora óta írt naplóit rendezgeti, amikor Adam bemegy hozzá. Beszélgetni kezdenek, és Ellie elmondja, hogy minden, amit naplóba írt, annak Adamhez volt köze. A férfi persze tudni akarja, hogy mit gondolt róla a lány tizennégy évesen, majd tizenöt, majd tizennyolc és tizenkilenc éves Ellie, végül egy évvel korábban, hogy megismerte Jocelynt.
A naplókból megismerhetjük, hogy Adam volt Ellie védelmezője, őszinte híve, nagytestvére és saját komikusa is. Adam kihúzta őt kellemetlen helyzetekből, de bele is lökte néhányba.
A könyvet olvasva megértettem Ellie felindultságát az első kötetben, amikor Adamről volt szó. Mindig csak azon volt kiakadva, hogy ellentétes jeleket küldözget neki. És basszus, de igaza volt. Mert Adam mindent csinált, csak nem segített szerencsétlen lánynak. Ahányszor közel engedte magához, folyamatosan ellökte, és akarva-akaratlanul megsértette, vagy megalázta.
Ellie persze nem lenne Ellie, ha nem a talpára esne és nem indulna neki újra az ütközetnek. De van egy pont, ahonnan már ő sem látja romantikusan a dolgokat, és eldönti, hogy végképp lemond a fiúról. Valahogy ekkor diagnosztizálják nála a daganatot, és Adam azonnal kapja magát, hogy végre szembe merjen nézni Bradennel és a saját érzéseivel.
Elli tinédzserként is ugyanaz a szeleburdi kislány, akinek megismertük Jocelyn történetében, de az akkor még alakuló személyiségét nagyban befolyásolta túlaggódó bátyja és annak legjobb barátja. Ahogy egyre felnőttesedett, úgy szaporodtak meg a problémák is. Adam egy darabig maga is elhiszi, hogy kishúgaként tekint a lányra, egészen addig, míg valami hímnemű meg nem közelíti Ellie-t. Na, attól aztán bepöccen. Talán emlékeztek, hogy a Dublin streetben volt egy rész, ahol Ellie-t becsapja egy ipari kém... mondta, hogy nem Braden verte meg a szemetet... de azt nem, hogy Adam majdnem megölte a gyereket. Márpedig ez történt.
(Hogy lehetek ilyen mázlista? Okos, vicces, édes, gyönyörű, szenvedélyes és azt mondja,
azt tehetek vele, amit csak akarok. Kell lennie valami csapdának.)
Adam kétségek közt őrlődik. Nem akarja elveszteni a legjobb barátját, aki egyben az egyetlen családja, ezért évekig gürcöl azon, hogy Ellie-t se nőnek lássa, ami nem igazán jön össze. De ha valami gajra megy, akkor nem csak Ellie-t veszíti el, de Bradent és az egész Nichols családot is. Részben megértem a félelmét, másrészt viszont ha valaki annyira macsó, mint ő meg Braden, akkor ezt biztos meg tudják beszélni egymás közt... Na nem mintha a pasi logika ezt lehetővé tenné... pl. Amerika kapitány: Polgárháború... ha a két őstulok (Kapitány meg Tony) leülnének megbeszélni értelmesen, logikusan a fennálló helyzetet, nem lennének ennyire sz@arban, de mint mondtam, pasik... mert a teremtés koronája mindig mindent jobban tud.
Khm... elszaladt velem a ló. Szóval, Adam habár nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon Ellie-vel, azért pasiból van, és elég gyakran rájön a k@ngörcs, ilyenkor meg Ellie szíve darabokra szakad, vele együtt az olvasóé is. Tehát, Adam egy hímringyó, gyáva alak, aki kijelöli a területét Ellie-n, de lépni már csak akkor lép, amikor nagyobb az esélye, hogy elveszti, mint hogy a sajátja lehet.
Mindezek ellenére örülök neki, hogy végül összejöttek és jól megvannak, mert Ellie megérdemli, hogy valaki a tenyerén hordozza, az meg biztos, hogy Adam tudja ezt hogy kell. Aranyos, sokszor dühítő és értetlen, máskor szexi és felfokozott jeleneteknek lehetünk tanúi olvasás közben. Én mindenkit bíztatok, hogy olvassa el. Érdemes.
Szép estét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése