A magyarra fordított kötetek közül ez az utolsó, és ennél szomorúbb nem is lehetnék. A London Roadban megismert Olivia és Nate van a középpontban, illetve az ő barátságukból kialakult szerelem. Na, nem mintha ez olyan egyszerű lenne.
A történt szerint Olivia nem érzi szépnek, vagy kívánatosnak magát, félénk a másik nem képviselőivel szemben, de kinéz magának egy egyetemista srácot, akivel nagyon szeretne összejönni. Itt jön a képbe Nate, aki az első találkozásuktól kezdve a legjobb barátja lesz a lánynak, mindent közösen csinálnak: filmeznek, kimozdulnak, buliznak, esküvőznek, már a barátaik esküvőjére együtt mennek... Aztán Olivia megkéri a "Minden éjjel más lány az ágyban" központú Nate-t, hogy tanítsa meg először csak flörtölni, aztán meg másra is. Nate belemegy, mert hülye lenne kihagyni az ajánlatot, de kiköti, hogy semmi sem változhat meg köztük... fafejű férfi. Hat hétig játsszák ezt a kis játékot, persze a barátaik tudta nélkül, majd "szakítanak". Olivia persze borzasztóan érzi magát, de a könyvtárból kiszemelt férfi, marha érdekes, végre észreveszi, és elhívja randizni. Nate persze rájön, hogy mekkora marha volt, és mindent megtesz, hogy visszaszerezze a lányt. Mondanom se kell, hogy happy end lesz a vége.
Nem egy újsütetű téma, hiszen kapásból három sztorit fel tudnék sorolni ugyanezzel az alaptörténettel. A hímringyó férfi tanítgatja a szürke kisegeret, hogy aztán magának követelje. Maradhatunk a huszonegyedik században is, de akár visszakanyarodhatunk a hatvanas évekbeli My fair Ladyhez. Mert ugyanaz a két történet. A szobrász beleszeret a mesterművébe.
Nem, itt az a fontos, hogy mi áll kettejük hátterében, hogyan győzik le a démonaikat. Mert Samantha Young egy dologra nagyon odafigyel a történeteivel kapcsolatban. Legyen meg a fiatalokat megfogó romantikus szál, a kicsit idősebbeket felcsigázó vonal, és a háttérben munkálkodjon egy sötétebb dolog is, ami miatt az olvasó szíve szaporábban ver és meghasad.
Olivia félénksége egyrészt a lényéből fakad, másrészt a tapasztalatlanságából. Tinédzserként, amíg a többi lány randira járt és a sminkjével gyakorolt, ő a rákos édesanyját ápolta. Aztán, amikor úgy döntött, hogy ideje élni, volt egy kellemetlen élménye, és el is felejtette, hogy tovább próbálkozzon. De Liv nem egy egyszerű, szürke kisegér. Jó dumája van, igazi kockamód játsszik videójátékot, vagy számítógépes játékot, filmeket-sorozatokat kritizál, hogy egy nagymenő kritikusnak is tátva marad a szája. Liv nem félénk mindnekivel, csak nem tudja, hogyan viszonyuljon egy férfihez. Különösen, ha az a férfi Nate.
(- Anyukám mindig azt mondta, ha nem tudsz valami szépet mondani, inkább ne mondj semmit.
- Anyukám mindig azt mondta, ha nem tudsz szépet mondnai, mondj valami emlékezetest.)
Nate gyerekkori szerelmét vesztette el a rák miatt. Olyan mélyen érintette a veszteség és a gyász, hogy eldöntötte, nem kell neki még egyszer ez. Kicsit hasonlít a története Jocelynhoz, annyi különbséggel, hogy míg Joss senkit nem akart magához közel engedni, addig Nate kiélvezik az élet jó dolgait, így a szexet elsősorban, de nem ragad le senkinél. Belsőséges kapcsolata van viszont a legjobb barátaival, mint Cam, Petie, Jo, vagy Olivia.
A lányhoz fűződő vágyát már az első találkozásnál magába fojtja, mikor rájön, hogy Olivia kedves a barátai számára, és vele nem játszadozhat kedve szerint. Aztán a tanítgatás során persze rájövünk, hogy a lány igenis hatással van Nate-re, aki Adamhez hasonlóan megpróbálja kalitkába zárni az érzéseket, mert ha nincs szem előtt, akkor nem is léteznek. Csakhogy Olivia jó diák, sőt, mintadiák, és minél magabiztosabb lesz, minél több tanácsot fogad meg, annál nehezebb nem észrevenni a bombanőt, aki végre kibújik belőle. Szóval Nate próbálja fenttartani a legjobb barát státuszt és lavírozni a szerelmes percek között. Mondhatom, nagy sikerrel...
Nate összetett figura. A kemény macsó külső mögött macsó lélek is van, mert ilyen szövege nincs mindenkinek. Azt mondtam, hogy Braden az alfahím. Nate egyértelműen tisztában van vele, hogy őt sem lehetne a szőnyeg alá söpörni, de tudja, hogy mikor áll nyerésre, és mikor vesztésre, csak van, hogy nem fogadja el az igazságot. Azt viszont, hogy övé legyen az utolsó szó mindig kiharcolja. És ezekben a jelenetekben nem véletlenül beszél csak ő. Szenvedélyes sorok, az biztos, de legtöbbször csak hápogtam a lapok felett, hogy "Mi a... miért... neeee..."
(- Senki - suttogtam. - Senki sem volt képes annak látni, aki mindig is lenni akartam. Csak te. Gyönyörűnek érzem magam miattad, Nate. Mindenhogy. Senki sem tudta ezt megadni nekem. Senki.
- Örülök - mormolta egyenest az ajkaimra. - Nem csak azért, mert megérdemled... hanem mert emiatt egészen az enyém vagy.)
Tehát, van az őszinte Nate, aki akkor is megmondja az igazat, ha nem vagy rá kíváncsi, és borzasztóan ki van készülve, ha nem látod be azt, amit ő igen. (példa: Olivia reakciója a saját testére) Aztán van a játékos Nate, amikor tisztában van vele, hogy ő a teremtés koronája, és mosoly egyet, már a lábaihoz omlik fél Skócia. (példa: a Club 39-ben töltött este.) Van a gyászoló Nate, aki szenved a tipikus "Én élek, ő miért nem" szindromától, és nem hajlandó elengedni a múltat. (példa: Alana fényképei) És van a tesztoszterondús Nate, amikor legyen szó bármiről, bárhol, bármikor, de Olivia érintetlen kell, hogy maradjon minden hímneműtől. (példa: szó szerint az egész könyv, ha csak valaki ránéz a lányra, már átharapná az illető férfi torkát.)
Amikor Nate otthagyja Oliviát szó szerint a szívünk szakad meg, pláne, amikor rájövünk, hogy Nate messze rosszabbul viseli ezt, mint a lány, aki inkább tesz úgy, mintha minden rendben lenne kívül, és magában sír, mint a férfi, aki testileg-lelkileg kikészül. Nagyon kárörvendő kedvemben vagyok, de jó volt olvasni, hogy Nate ennyire padlóra került. Nem rossz ember ő, csak kellett neki egy bazinagy lökés, hogy felébredjen abból a közel tíz éves homályból, amit Alana hagyott maga után. Ahogy meg ajándékokkal halmozza el Oliviát, hogy visszakapja, még a lány főnökét is beszervezi... Aztán rájövünk, hogy sosem csak barátnak tekintette a lányt, hisz a barátok kölcsönösen megosztoznak mindenen, az idejükön, a programjaikon, vagy épp a lakásukon. Márpedig Nate egyszer sem hagyta, hogy Olivia felmenjen hozzá, ami megint visszakanyarodik oda, hogy csak-csak nőnek látta már az elejétől fogva, azért nem engedte fel a lakására. Lényegtelen...
Rengeteg kínos és kellemetlen szituációba keverte Livet, hogy kihúzza a csigaházából. Liv ezzel szemben Nate-t terelte a helyes útra. Kölcsönösen jót tettek egymásnak, megmaradt a barátságuk, mellette megkapták, amiért mindketten féltékenyek voltak a barátaikra... az igaz szerelmet. Túl nyálas? Az biztos, hogy a legforróbb perceikre ez az egy szó egyáltalán nem igaz. Ne kérdezd, csak olvasd el, majd megérted...
Annyira belemerültem ebbe a történetbe, ebbe a sorozatba, hogy a szívem szakad meg, hogy nincs a többi könyv lefordítva. Nem értem a kiadókat, miért csinálják ezt... Ha már nekiálltak egy sorozatnak, akkor már csak azért le kellene fordíttatni a többi kötetet, mert belekezdtek. Egyéni szocprobléma, mondhatjátok. Olvasd el, és majd te is könyörögni fog a folytatásért. Nálam ez a helyzet.
Szép napot!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése