Elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez is. El sem hiszem. Az elmúlt héten újraéltem a sztorit úgy, hogy két héttel ezelőtt olvastam el mind a hat könyvet. A véleményem még mindig ugyanaz. Egy eszméletlen jó történet, ami kreatív módon gondolkodott a vámpírok világáról. A szereplők érdekesek, vagy legalábbis van olyan szereplő, akit csak szeretni lehet, van akit csak utálni, van, aki felé csak közömbösek vagyunk, de az biztos, hogy mindenkinek volt kedvence. A problémák és azok megoldásai is legalább olyan érdekesek voltak, mint maga a legtöbb szál, ahogy haladtunk előre a történetben, és az sem elhanyagolható, hogy a régi szereplők is vagy fel-felbukkantak, vagy olyan, mint mondjuk Szonja Karp az utolsó részben megjelent, akiről már az első könyvben is hallottunk, de semmi konkrétat nem tudtunk, aztán, ahogy következett egyik könyv a másik után még mindig meg-megjelent és nem felejtettük el.
(Én alkottam meg Dmitrij Belikovot,
Christian Ozerát,
Mason Ashfordot
Oh, és Adrian Ivashkovot.
Nagyon szívesen! Richelle Mead, az írónő)
Akkor vágjunk bele. Az utolsó kötet azzal kezdődik, hogy Rose-t a barátai kiszabadítják az Udvar börtönéből, mielőtt kivégeznék a királynő meggyilkolásáért. Ezután Dmitrij lesz a lány testőre és börtönőre, majd Sydney is csatlakozik hozzájuk. Az Udvarban a többiek (Lisza, Christian, Adrian, Abe) mindent megtesznek, hogy kiderítsék, ki és miért ölte meg a királynőt, és tisztára akarják mosni Rose-t. Megkezdődik a király/nő választás is, amibe Lisza is bekerül, hogy húzzák az időt, és legyen idejük nyomozni. Itt meg kell említeni, hogy Rose szemén keresztül mi is ott vagyunk Liszával a feladatoknál, úgyhogy azokat is látjuk, és őszintén egy kicsit pozitívabb képem lett az utolsó Dragomirról, mint az első öt kötetben összesen. Rose és Dmitrij eközben egy olyan nyomot követnek, amit még maga Tatjana hagyott meg Rose-nak. Itt újra összefutnak Viktorral és Robert Doruval, majd megérkeznek egy volt iskolatárshoz, aki kicsit közelebbi kapcsolatban áll Liszával, mint bárki gondolta volna. Oh, és persze Rose meg Dmitrij között is felüti a fejét a feszültség... minden értelemben. A vége happy end, kiderül, ki a gyilkos, még ha fáj is érte a szívünk egy kicsit, és Rose is túléli a megpróbáltatásokat... vagy valami olyasmi.
Rose ebben a részben kicsit visszafogottabb volt, mint mondjuk az előző könyvben, mivel nem sok beleszólása volt a dolgok alakulásába, ami rendesen bökte is a csőrét. De a hozzáállásával sosem volt baj, és itt is az a badass csaj volt, akit már az első könyvben megismertünk. Volt harc, szóban vagy testben, és érzelmi megpróbáltatás is, legyen az Szonjával, vagy Jillel, vagy akár Dmitrijvel.
(- Ne minket okolj - mondta Janine. - Nem mi robbantottuk fel a fél Udvart, loptunk el tucatnyi autót, kiáltottunk gyilkost a tömeg közepén, vagy koronáztattuk királynővé a tinédzser barátnőnket.
- Igazából - szólt közbe Abe. - Én robbantottam fel a fél Udvart. )
Dmitrij szerintem úgy gondolta, hogy nem képes semmilyen érezelemre, amikor Lisza visszahozta, azért akart távol maradni Rose-tól, hogy megóvja a csalódástól, de aztán ugye fokozatosan minden emberi érzelem visszatért a testébe meg a szívébe, de akkor meg a becsülete akadályozta meg, hogy a lánnyal legyen, amit még tisztelek is. Nagyjából ennyi a férfiről, aki, tartom magam a David szobros elméletemhez, a tökéletesség mintaképe, csak épp az érzelmeiről nem tudunk szinte semmit.
Vele ellentétben Adrian egy nyitott könyv. Az a szeretet és remény, ami Rose-hoz köti mindig kicsit összetöri a szívem, hogy tudom, hogy lett köztük vége, és hogy már miként alakultak a dolgok. Rose-t egy önelégült, mocskos rib@ncnak tartom már jó pár kötet óta, amiért így megvezeti a srácot, a végén pedig nagyon nagyon könnyen a falnak tudtam volna csapni, amiért úgy lehordta szerencsétlen összetört szívű Adriant, amikor ő csalta meg a srácot és nem fordítva.
(Ne aggódj, kicsi dampír. Lehet, hogy felhők vesznek körül,
de mindig az én napsugaram leszel.)
És egyébként Adriannek ott igaza is volt. Mindenkit belerángatott a maga hajcihőibe, még amikor kiszabadította Viktor Dashkovot, de elfelejtette, hogy ő ugyan elviseli a bűntetéseket, de mi van Eddie-vel, aki előtt fényes karrier állt, vagy Sydney-vel, akinek a dolgaiba még csak beleszólása sincs, hisz nem is ismeri az Alkimisták rendjét vagy működését. Ezért tartom szívtelen dögnek Rose-t, de egyébként meg rendben volt, karakterhű volt, csak elszállt vele a ló.
Lisza, mint mondtam, nagyot nőtt a szememben. A próbák alatt mutatott teljesítménye, logikája, kitartása és a nyomozáshoz való hozzáállása. Az persze nem lepett meg, hogy végül ő lett a királynő, nem is tinidráma lenne, ha nem egy tizennyolc éves csitri kerülne a végén a trónra, aki főiskolára akar menni.
Sydneyt kedveltem a könyvben, jó karakter volt, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam meg róla sokkal többet. Christian is érdekes volt, a végén nagyon sajnáltam, de Lisza mellett és úgy, hogy Dmitrij lett a testőre nem hiszem, hogy bármi baj is érhetné. Jill fura volt, bátor, de fura, mondjuk én is lehet érdekesen viselkednék, ha kiderülne, hogy nem azok a szüleim, akiknek hittem őket. Szonja még Jillnél is furcsább volt, de betudtam annak, hogy már a strigává változás előtt sem volt százas, aztán a visszahozatala meg újabb kereket ütött ki a fejében.
Tashara viszont haragszom. Nem azért, mert jó karakter volt és gonosz lett, hanem mert ha meg akarta ölni a királynőt, lett volna esélye úgy intézni, hogy ne keverje bele Rose-t. Persze, akkor nem lett volna sztori, de sosem gondoltam rá úgy, mint vesztesre, aki bosszút akarna állni, mert Rose elvette tőle Dmitrijt. Mindig egy erős, független karakter volt, aki hisz az elveiben és jót akar tenni, nem a fenekén ülni. De az, hogy így magával rántotta Rose-t, aztán a végén Liszára támadt, és Miát használta pajzsnak... haragszom rá.
És azt hiszem ennyi. Ennyi volt hat könyv az én szemszögemből. Ha felkeltettem az érdeklődést, olvassátok el. Jó szórakozást hozzá! Az írónőnek van egy másik sorozata is ezzel az univerzummal, a Vérvonalak címmel, és Sydneyvel a középpontban. Egy kis szusszanás után szerintem annak is nekiállok. Addig is...
Szép estét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése