Ismét ott vesszük fel a történet fonalát, ahol a második rész elengedte. Mondhatnánk, hogy az elmúlt két könyv izgalma után, hova lehet ezt még fokozni, de megsúgom, hogy lehet. Vágjunk is bele.
Miután a karácsonyi szünetnek vége, a diákok visszatérnek az Akadémiára, hogy megkezdjék a következő és egyben utolsó félévüket. Rose közben megkapja a molnyijákat és egy békés, habár nem túl közeli állapotra jut az anyjával. A testőr tanoncok ezután, hogy a mai kifejezésekkel éljünk, szakmai gyakorlatra mennek. Akárcsak a főiskolások, nekik sem lesz tantárgyuk, hanem megtapasztalják, hogy milyen is a nagybetűs életben a testőrködés. Mindegyik tanonc kap egy végzős morát, aki mellett teljes mértékben úgy kell viselkedni, mintha már nem az iskola falai között lennének. Kísérni őket a termekbe és megvédeni őket az Akadémia testőrei és tanárai által alakított strigatámadások során. Rose meglepetésére nem Liszát kapja a feladat során, hanem Christiant. Nem is ő lenne, ha nem reklamálna miatta elég hangosan, aztán jönnek a problémák, például, hogy nem tudja teljesíteni az első "vizsgát", mert szellemet látott... és ez nem csak egy kifejezés. A gyakorlattal kapcsolatos nehézségek mellett újabb és újabb bajokba futnak bele. Liszát magához rendeli a morák királynője és egyezséget köt vele, majd Tatjana Rose-t is hívatja, és eltiltja az unokaöccsétől, Adriantől. Ja igen, mert a srác időközben beköltözött az Akadémia vendégszállására, hogy tovább tudják gyakorolni a lélekmágiát Liszával. Mindeközben Rose folyamatosan szívja el a sötétséget Liszától, ami őt betegíti meg és olyan dührohamokat produkál, hogy kisebb-nagyobb bajokban találja magát. Felfedeznek egy mora-baráti kört is, amit aztán rendesen szét is vernek, ahogy az Akadémiát megtámadó strigákat is. Mert olyan is van, persze. Az Akadémiáról elhurcolt diákokat és tanárokat aztán mentőcsapat húzza ki a bajból, melynek tagja maga Rose, az anyja és Dmitrij is. Ha már szóba került a kis párosunk: végre megadták magukat... már egymásnak. Ezért is olyan, mintha karót döftek volna a szívünkbe, amikor kiderül, hogy egyikük nem éli túl a mentőexpedíciót, vagy valami olyasmi.
(Miért nem mondtad el? Miért nem mondtad el, hogy szeretted Dmitrit?)
Igen, megint ismétlem magam: ez a történet eszement jó. Sokszor nem értettem Rose viselkedését, mert annyira magába szippantottak az események, hogy el is felejtettem gondolkodni, mire leesett, hogy minden rossz, amit tesz nem igazán az ő akarata, hanem valaki, vagyis valami más okozza. De még mindig ugyanaz a badass csaj, és folyamatosan mélyül el a kapcsolatunk vele, minél többet vagyunk a fejében.
Amit nem értékeltem ebben a könyvben, az Rose hisztije volt, hogy miért nem ő védi Liszát. Értem én, hogy nekik ez evidens, hogy majd ő lesz az utolsó Dragomir védelmezője, de most miért fájt annyira, hogy egy iskolai teszten nem együtt vannak? Meg amúgy is, Christiant kapta, aki meg aztán a nap minden percét a barátnőjével tölti, akkor nem mindegy? Úgyhogy, igen, ez idegesített, már a vége felé rendesen. A szellemekkel való kapcsolatát sem igazán tudtam hova tenni. Értem én, hogy árnyékcsókolta meg minden, de egész eddig nem volt vele ilyen probléma, akkor miért most? A striga gyilkosság egy kicsit hirtelen ötletnek tűnik, már hogy amiatt ugrott fel ez az új képesség. Ennek sem tudtam valami nagyon örülni.
Minden más rendben volt. Az érzelmei a strigák megölése után, a szellemekhez való hozzáállása, Dmitrijvel való kapcsolata is egy megnyugtató pont volt, amihez vissza lehetett térni.
Adrian még mindig az egyik legjobb karakter. Annyira édes, vicces, segítőkész, de határozott. Amikor megmentette Camille-t és amit Rose-ért tett (mikor Rose meg akar bizonyosodni, hogy nem csak azért akarja Dmitrijt, mert hogy elérhetetlen), bárki kihasználta volna a helyzetet, de Adrian nem, és ezt nem lehet elégszer elismerni.
Akiben csalódtam a végén, az Lisza volt. Eddig egy józan gondolkodású, bátor, kedves és végtelenül lojális barátnak gondoltam, de itt... itt mutatta meg, hogy kicsoda is ő igazából. Amikor Rose a könyv végén elindul megtenni, amit meg kell tennie, Lisza úgy viselkedik, mintha örökre hagyná el, mintha nem térne vissza, mintha nem is lenne Rose-nak fontos az utolsó mora. És ezt nehezen emésztem meg, hisz Rose mindent azért csinált, hogy Lisza biztonságban legyen és jól legyen. Most mégis mintha hirtelen az ellenségének tekintené a testőr tanoncot...
(El fogod veszíteni, ami a legfontosabb... Rhonda nem rólam beszélt. Nem Dmitri életéről.
Ami a legfontosabb volt neki: a lelke)
Megrázó vége ellenére eszméletlen jó volt. Mivel nem bírtam a fenekemen maradni, hát elolvastam a következő három könyv fülszövegét, és hatalmas spoilerekbe ütköztem, de ezért csak még jobban be akartam fejezni a könyvet... mellette meg csak azért sem akartam... aki ugyan olyan könyvfanatikus mint én, ő megérti ezt.
Szép estét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése