Szóval, a tegnapra ígért könyvvel elmaradtam, ezért elnézést. Nem szaporítom a szót, hogy miért, csak belekezdek a mai bejegyzésbe.
Ugye a Fagyos tüzek folytatása a téma. Főszerepben Brenna és Garrick második gyermeke, az egyetlen lányuk, Kristen. Egy erőszakos udvarló elől elindul egy kereskedőútra a bátyjával, Seliggel, de a hajón kiderül, hogy a fiatal vikingek nem kereskedni mentek, hanem portyázni. A brit szigetek szász oldalán kötnek ki és harcba is keverednek, legyőzik a vikingeket és Kristen fogságba esik, Selig pedig elesik a csatában. A szászok ura, Royce szívből gyűlöli a vikingeket, mert dán vikingek ölték meg a családját a szeme láttára, így minden barbár nemzetet elítél. Rabszolgaként megtartja a vikingeket, de Kristenről sokáig nem derül ki, hogy nő, mert fiúruhában harcolt a sajátjaival. Amikor rájönnek, hogy nő is van köztük bekerül a házba konyhai munkára. Hamar egymásra is találnak, Kristen pedig szeretne feleségül menni a szászhoz, de ő elítéli a házasság gondolatát is egy vikinggel. A vége persze happy end, de addig még felbukkan a holtnak hitt Selig és persze a viking felmentősereg is, meg lesznek a szász udvarból is látogatók.
Ez a könyv nem tér el sokban az előzőtől. Rabságba esett nemes hölgy, aki makacs és életrevaló. Hegy benyomását keltő férfi, akit sérelmek értek és az élet megkeményítette. Sok sok ellentétes érzés és néhány megvetendő karakter is van köztük. De sokkal jobb, mint az első kötet. Mondom miben.
(Kristent így képzelem el. Forrás: Pinterest)
Először is, Kristen karaktere sokkal inkább hasonlít egy nőre, mint ahogy Brennát próbálták ábrázolni. Kristen erős, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Ő el tudja fogadni, hogy rabszolga lett, még ha nem is tetszik neki, de nem balhézik miatta, mint Brenna tette. Szolgálatrakészen dolgozik a konyhában remélve és tervezgetve a szökést. Akaratos és önfejű, nem hódol be a szásznak, megvan a maga logikája, aminek sokszor nincs értelme, legalábbis a másik fél számára, de színt visznek a karakterébe. Elismeri, hogy tetszik neki a szász úr, majd azt is, hogy beleszeretett. De nem feledkezik meg az övéiről és mindent megtesz, hogy segítse a szökésüket. Az egyetlen, ami ellen tiltakozik, de amit nagyon is meg tudok érteni, a láncok, a rabláncok. Mert az elején érthető, hogy a kinti munkához láncra fűzik őket, hogy ne szaladjanak világgá az erdőben, de a házban ugyan miért kellene láncot viselnie? Meg pláne hónapok elteltével? Tetszett, ahogy visszaszólt Royce-nak, amikor valamivel nem értett egyet, tetszett, hogy nem volt kényeskedő fruska, ahogy a férfi remélte, vagy amire számított. És nagyon tetszett, hogy minden erős vonása ellenére, amikor az apja megjelent egészséges félelmet érzett, hiszen mégis csak viking volt, aki megszökött otthonról, az apja engedélye nélkül és az egész nyarat egy szász ágyában töltötte.
Royce is sokkal érthetőbb karakter volt, mint amilyen Garrick volt az első könyvben. Értettem az indokait, hogy miért gyűlöl minden vikinget. Értettem, hogy miért olyan erősakaratú és mennyire félti a háza népét. Értettem, hogy miért féltette Kristent a királya embereitől, amikor látogatóba érkeztek. Amit nem értettem az a gróf lányával folytatott viszonya volt, és az, hogy miért ragaszkodott annnyira a láncokhoz, meg az, hogy miért utasította el Kristen szerelmét hosszú hosszú időn keresztül. Na igen, meg az se tiszta, hogy amikor fogságba estek, és megsérült, de kiderül hogy annyira nem súlyosan, akkor miért játszotta meg magát és miért nem segített Kristennek a szökésben? Vagy azt tesztelte hogy a lány ott hagyja-e ha nem tud segíteni rajta? A hűségét tesztelte? Vagy a kitartását? Vagy ha tényleg rosszra fordult volna a helyzet, mármint nagyon nagyon rosszra, akkor hirtelen jobban érezte volna magát és beszáll a harcba?
Ahogy megérkezett Brenna és a norvégok az a kedvenc jelenetem volt. Brenna, ahogy beszökik az udvarba, megkeresi Royce-t és legszívesebben elvágná a torkát az ágyban, ahogy meglátja Kristennel. Aztán, ahogy Garrick rájön, hogy Brenna felszívódott, és felüvölti a norvégokat meg a szászokat is, és Brenna, ahogy Royce ablakából lekiabál neki, hogy Fogja már be, mert felveri az egész környéket. Eszméletlen jól megírt jelenet volt, és teljesen karakterhű mindkettőjükre.
Thorolf volt még az egyik rendes karakter, amennyire aggódott Kristenért, és mégis annyira viking maradt, amennyire csak lehetett. Meg az se hátrány, amilyen tisztelet alakult ki Royce és közte a történtek alatt. Royce féltékeny volt a férfi és Kristen barátságára, Thorolf meg tudta, hogy Royce-nak önszántából kell feleségül vennie a lányt, mielőtt valami visszafordíthatatlan történne, vagy Kristenen fog csattanni az ostor... képletesen, meg nem is.
Garrick és Royce összecsapása megint jó jelenet volt. Tetszett, ahogy a két férfi egymásnak esett, bizonyítani akartak, tiszteletet kivívni, de közben tudták, hogy nem okozhatnak a másikban túl nagy kárt, vagy Kristen sosem bocsátja meg nekik. Ahogy Garrick beverte Royce orrát azzal, hogy Ezért nem lesz bűntudatom. Hát az volt a csúcspont.
Szóval, összességében nekem a 2. könyv a kedvencem a három közül. A harmadiknak ugyan nekiálltam, de annyira nem fogott meg, de mindenképpen fogok róla írni, ha nem is holnap, de a közeljövőben. Addig is, szép estét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése