Kezdjük azzal, hogy Johanna Lindsey az egyik kedvenc írónőm. Annyi mindent olvastam már tőle, hogy összeszámolni sem tudom, nem mintha akarnám. Aztán a viking kor, mítoszok és legendák, istenek, kultúra és nagyjából minden, ami csak velük kapcsolatos érdekel. Ha pedig keverjük az írónőt és a viking kort csak olyan sülhet ki belőle, ami nagyon nagyon nagyon jó.
Szóval a Fagyos tüzek a Viking trilógia első része. A történet szerint a norvég vikingek megtámadnak egy kelta vidéket, megölnek sok embert, elrabolják a nőket, köztük Lady Brennat, a makacs szépséget. A vikingek vezetője ajándékként, rabszolgaként adja át őt a fiának. Brenna borzasztóan önfejű és nem hajlandó elfogadni, hogy rabszolga legyen. Folyamatos küzdelmek során és után gyengéd kapcsolat alakul ki gazda és szolga között, több hihetetlen és nehéz esemény után mégis happy endjük lesz.
Oké, én szeretem az erős női karaktereket, de nem az ostobákat, vagy vakmerőket. Brennat úgy nevelték, mintha fiú lenne, nem varrni és háztartást vezetni tanították, hanem vívni és lovagolni. Az igazságérzete is nagyon nagy, meg a szája is. Garrickkel, a gazdájával legtöbbször kihívóan viselkedik, beképzelt és oktalan. Amikor pedig a saját lábára áll megmarad a makacs viselkedése, pedig nem lenne rá szükség. Nem volt szimpatikus számomra, legalábbis nem annyira, amennyire a női karakterek bőrébe bele szoktam bújni. 3/5 pontot adnék rá, ha pontoznám.
Garrick azért fura karakter, mert egy nő lelépett egy gazdagabb palival és már nem bízik a nem egyik képviselőjében sem. Egy sértett tinédzsernél még elfogadható lenne, de nem egy kemény, harcedzett és felnőtt vikingnél. Brennával kapcsolatban is furcsa a viselkedése. Nem tolakodó először, nem érezteti, hogy ő az úr, még ha mondja is, nincs nagyon hatása. Aztán amikor meg mégis, akkor már nem a rabszolgát látja benne, hanem a nőt. Sőt, hiába hajtogatja, hogy a lány a tulajdona, egyetlen percig sem viselkedik úgy. Amikor meg már a szeretője lesz, annyi a bűne, hogy nem adja neki a nevét, nem veszi feleségül, a lány meg ezt úgy veszi, mintha nem is érezne iránta semmit, mintha csak a szajhája lenne, amikor tényleg nem erről van szó. Garrick a lelkét kiteszi ennek a szolgálólánynak, aztán amikor Brenna eltűnik égre földre keresi. Az, hogy nem hiszi el, hogy miként is rabolták el, vagy hogy hogyan élte túl a megmenekülést, nem csoda, senki sem hinné el, és senki sem hibáztatja érte. Aztán mégis belátja, hogy a lány igazat mond és hisz neki, és akkor meg mindenki hallatlanul boldog és nagy összeborulás. Garrick egy kicsit szerethetőbb és valósabb karakter, mint Brenna, ezt ki kell mondani. 3,5/5 pontot adnék neki. Habár a végén azért megingatja a hitemet azzal a kegyvesztett viselkedéssel, ahogy Brennával bánt.
Elhiszem, hogy Brenna tizenhét éves, amikor fogságba kerül, de egy kis alázat szorulhatott volna belé. Elhiszem, hogy fiúnak nevelték, de azt tudnia kellene, hogy mikor győzték le, meg pláne azt, hogy ki. Azt is elhiszem, hogy akarata ellenére férjhez akarták adni egy vikinghez, ebbe lassanként beletörődik, amikor meg megérkeznek a vikingek akkor nem feleségként jut el új hazájába, hanem rabszolgaként, nem lehetett kellemes és megértem a dühöt, amit érzett, de ismételten, tudni kell veszíteni a túlélés érdekében.
Ha már a "ki"-t említem. Anselm, Garrick apja számomra egy rejtély. Vérszomjas viking harcos, aki szereti a fiait, a feleségét, a népét. Bosszút esküszik minden keltán, mert egy nagyúr fogságba ejtette évekkel azelőtt a fiát és alig tudták megszöktetni élve. Kérdem én, miért a kollektív büntetés? Miért támadott meg egy lehetséges, erős szövetségest? Gazdag szövetségest, emelném ki, akitől ha mást nem is, de magas hozományt tudott volna kapni. Megöltek rengeteg ártatlan embert, ott hagyták a pusztulásnak a kastélyt és a birtokot, ami mozdítható volt ugyan elhozták, de a gazdagság nagy része a föld és a jobbágyok voltak, akik ugye nem élték túl a támadást. Már ebben sem látom a logikát.
Aztán, a lojalitása, kedvessége és folyamatos segítő gesztusai Brenna felé, akit ugye ő ejtett foglyul, akiből ő csinált rabszolgát, akit ő adott ajándékba a fiának... ha furdalja a lelkiismeret, akkor miért tette, amit? Miért akarja mindenképpel helyrehozni?
És ha szereti a feleségét, akkor miért tart egy kész háremet a házában? Szóval az ő karaktere nagyon kusza nekem, ő ilyen 2/5-ös pontot kap.
Heloise, Anselm felesége és Garrick anyja megint egy más kérdés. Ő is rabszolga volt, őt is felszabadította Anselm és feleségül vette. Amikor a nők megérkeznek Norvégiába, olyan nyugalommal és egész büszkeséggel fogadja őket, mintha ő már elfelejtette volna, milyen a rabszolgaság. Biztos benne, hogy meg fogják találni a boldogságukat rabszolgaként egy teljesen idegen földön, idegen népet szolgálva, idegen környezetben. Aztán boldogan fogadja azt, hogy az egyik rabszolganő az ő férje szeretője lesz, sőt legjobb barátnőjévé teszi. Nem értem. Nem mintha én annyira borzasztó féltékeny típus lennék, de azért van egy határ. Szerintem. A férjével együtt legyen neki is 2/5.
A főgonosz meg nem is kellett volna. Annyi bajba keveredtek a főszereplők, annyi rejtélybe, hogy igazából arra az egyre már nem is volt szükség. Aztán lehet, hogy ennyi szál közt már nem oszt nem szoroz ez az egy.
Végeredményben azt mondom, hogy nem volt rossz könyv. Igen, nagyon lehúztam a karaktereket, de nem véletlenül. Nem voltak életszerűek. Nem tudom elhinni, hogy egy tizenhét éves nemes lány ne alázkodna meg, amikor az élete fenekestül a tetejére áll. Nem hiszem el, hogy egy testileg-lelkileg erős viking ne gyakorolta volna a jogait a rabszolgája felett. Aztán Anselm és Heloise annyira nem voltak valósak, hogy szellemek is lehettek volna, akik kísértik a történetet, mert nagyjából azok is voltak.
És igen, tudom, hogy kezdtem ezt a bejegyzést. Hogy imádom az írónő munkáit. Ez így van, nem hazudtam. De pont úgy, ahogy a Stage Dive című könyvsorozatnál is írtam, van olyan könyv ami jobban, és ami rosszabbul sikerül. Ez az első rész jó volt, de se a karakterek, se a történet nem volt annyira megragadó, mint vártam. Na de a második rész. Istenem, de imádom a második részt.
Holnapig szép estét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése