Az előzőekben kiderült, hogy képregényrajongó, vagy legalábbis a képregények világából ismert szuperhősök sorozatainak rajongója vagyok. Persze nem mindenkié. A tipikus jófiú Superman helyett engem a titokzatos, néha arrogáns és bunkó, kiismerhetetlen és végletekig-idegesítően fejnehéz Batman fogott meg. Mondjuk az élőszereplős filmek közül egyedül Christian Bale játékát tudom értékelni. Ben Affleck szereplését inkább hagyjuk, meg azt a vonalat, ahova a DC élőszereplős filmjeit vinni akarja. Pedig nagyon vártam mind a Suicide Squadot, mind a Batman vs. Supermant, de akkorát csalódtam, hogy ítéletnapig tudnám szidni... De nem ez a mai témám... talán egyszer, ha lesz rá lelkierőm...
Habár az élőszereplős DC filmek nagyon úgy látszik, hogy az életben nem fogják utolérni a Marvelt, de az animált filmekre alig van panasz. Különösen amelyek Batmanről szólnak. A Batman fia pedig az egyik legnagyobb kedvencem.
A történet lényege, hogy Ra's al Ghul lánya, Thalia fiút szült Batmannek, akinek fogalma sincs róla. Ra's egy támadásban meghal és Thalianak, valamint fiának, Damiennek menekülnie kell. Hogy fia biztonságban legyen, és megszervezhesse bosszúját apja haláláért, Thalia Gothambe viszi és ott is hagyja Damient az apjával. Saját nyomozása közben Damienből Robin válik és a történet végén Batman mellett marad.
Miért érzem akkora "Isten-királynak" ezt a filmet? Mert azon kívül, hogy már-már művészien van megrajzolva, a történet is beleillik a Batman szériába, és egyébként sokat nevettem rajta, még ha nem is egy kimondott vígjáték.
Damien kinézetre egy az egyben Bruce kicsinyített mása, és az ember el is tudja képzelni, hogy így viselkedne Bruce, ha gondtalan, milliárdos csemete marad, és nem ölik meg a szüleit. Mert Damien aztán nem egy könnyű eset. Tizenegy-két év körül lehet, mindenről pontos véleménye van, és amit Bruce nem tud megértetni vele a film végéig, hogy nem vezérré kovácsolta a nagyapja, hanem fegyverré.
Batmanről nem hiszem, hogy lenne értelme bármit is írnom. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Szigorú, következetes, zseniális és érződik benne, hogy az apai ösztönök azért felszínre tudnának törni, ha engedné nekik. Oh, és az angol szinkronhangja: Jason O'Mara. Libabőrös vagyok, ahányszor csak megszólal.
Szerencsére elég sok folytatással rendelkezik, úgyhogy lesz bőven miről írnom. Mint mindig, ne hallgassatok rám, nézzétek meg, értékeljétek magatok! Csak remélem, hogy tetszeni fog. Én imádtam.
Szép estét mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése