#21 Kylie Scott Stage Dive 4

Elérkeztünk a sorozat végéhez. Általában borzasztó szomorú szoktam lenni, mert ilyenkorra nagyon megszeretem a szereplőket és nem is tudom elképzelni, hogy mi lesz velem nélkülük. Most más miatt vagyok szomorú, vagyis nem... csalódott vagyok, mondjuk ki kerek perec. Nagyon úgy tűnik, hogy az írónő a páratlan számú könyveket nagyon jól meg tudja írni, de a párosokhoz vagy elfogy az ihlete, vagy csak elfárad. Mert ez a könyv még rosszabb volt, mint a második rész.

A sztori főszereplői Lizzy és Ben. A történet szerint az egy éjszakás kalandjuknak kisbaba következménye lett, jön a hajcihő kettejük körül, Bent konkrétan mindenki megveti, és nem mondhatnám, hogy nem értem meg őket, Lizzy hol összeomlik, hol összeszedi magát, a vége meg azért happy end.

(Rajongói képmontázs)

Oké, kezdjük a karakterekkel. Lizzy. Anne húgaként ismertük meg abban a néhány mondatban, amiben benne volt. A második kötetben egy nagyszájú, éleslátó fiatal lányról olvastunk, aki feltűnően nézegette a basszerost. De ennyi. A harmadik könyvben volt egy utalás a lányra, amikor Jimmy kitalálta, hogy randit szervez Lénának Bennel, a srác boldogan egyezett bele, aztán a vacsora alatt végig SMS-ezett valakivel, és Jimmy nem volt boldog a vonal másik végén lévő személy kilététől, itt már azért tudtuk, hogy kiről van szó. Na de ebben a könyvben. A lány konkrétan próbálja becsábítani az ágyába a nagy-embert, a férfi folyamat úgy tesz, mintha nem kellene neki a lány, ha meg kimozdul és bulizni megy, átváltozik valami Neander-völgyi ősemberré, és kijelenti, hogy nem mehet, majd a vállára kapva kiviszi a kaszinóból. Mondjuk az első három kötetben Benről sem tudunk meg semmit. Az első könyvben konkrétan csak akkor szerepel, mikor próbálja megállítani Evelynt hogy beszélni tudjon Daviddel, mikor a srác Marthaval van. Akkor annyi derül ki, hogy Ben és Martha testvérek. A második részben annyi, hogy szívesen játszotta volna egy szendvics egyik felét Mal és Anne mellett, meg az, hogy az előző pár kiskutyájának ő a keresztpapája. A harmadik könyvben meg csak az, hogy együtt szokott edzeni Jimmyvel, és hogy az értelmes partnerrel való randizást nem neki találták ki.

Vissza Lizzyre. Elismerem, hogy az egyik legjózanabb karakter, adott pillanatokban. Értelmesebbnek tartom a húgánál, úgyhogy ha Evelyn és Léna egy szinten állnak, akkor Lizzy utánuk következik, csak aztán Anne. Nagyon gyorsan átlátja a helyzeteket, amibe keveri magát, a következményeket, és a lehetőségeit. Gyorsan levonja a következtetéseket mindenről, és általában helyesen is. Öröm volt olvasni, hogy nem kezd hisztizni, hanem magára zárja a fürdőajtót, és ott omlik össze, majd összeszedi magát, és úgy jön ki a fürdőből, hogy minden rendben lesz. A kapcsolata Bennel viszont egy az egyben marhaság. Testi vágyat érez a férfi iránt. Oké, legyen, ezek a könyvek erről szólnak. (Néhány hete párom rendesen meg is lepődött, mikor a Libriben olyan címke alatt látott ilyen könyveket, hogy "Vágyfokozó irodalom".) De mindegy is, Lizzy eltökéli, hogy felneveli a picit, abbahagyja a sulit és megadja a gyereknek, amire egy gyereknek szüksége lesz. Oké, érthető és tök örülök az intelligens kötelességtudatnak. De nem tudok mit kezdeni a Bennel kapcsolatos dolgaival.

Akkor legyen szó Benről is. Nem sokat tudunk meg róla ebben a könyvben sem. Azt mondja... Elkezdenek üzengetni Lizzyvel, kihozza a lányt egy késdobálóból, nem csókolja meg, amikor a lány felkínálkozik, majd próbálja tartani a kapcsolatot, amikor Lizzy távolodni akar. Vegasban, mint egy ősember kinyilvánítja a sajátjának, megfekteti, és tíz perccel az aktusuk után a lány füle hallatára kiröhögi a lehetőséget a telefonban, hogy érdeklődnének egymás iránt. Borzasztó paraszt húzás, köpni-nyelni nem tudtam, amikor ezt így olvastam, még akkor is, ha nem gondolta komolyan. Aztán amikor Lizzy kirakja, akkor magára hagyja heteken keresztül, és egy családi-baráti vacsira elvisz egy vadidegen lányt, aki olyan cikis helyzetté varázsolja az estét, hogy megint csak nyüszítettem fájdalmamban, ahogy olvastam a sorokat. Kiderül, hogy a kislány terhes, majd a Ben sakál részegre issza magát, amikor nem találja Lizzyt betöri annak ajtaját, majd pénzt ajánl a segítségére, amivel ő tök jól megvan elégedve, hogy milyen faszagyerek vagyok, hát mi mást adhatnék nektek. Ezután jön, hogy elhívja turnézni a lányt, majd végignézeti vele, ahogy tombol a haverjaival. Amikor Jimmy elmondja minden f*sznak, még megvan sértődve, és nem érti, miért nézi mindenki s*ggfejnek a barátai közül. 

Aztán jön egy váltás, amikor egész jól elvannak Lizzyvel, de ezután is folyamat összetöri a kiscsaj szívét, hát amikor még Martha is beszáll a buliba. Konkrétan depresszióba estem, ahogy Lizzyvel bántak. Innentől a könyv utolsó húsz oldala meg egy hatalmas, tömegnek tett gesztus és a szülés, ami megint minden volt, csak érthető vagy fontos nem. És a végén a gyereknek a neve... Atyaisten... miért vannak ezek az amerikaiak rákattanva ezekre a borzalmas nevekre? Blue Bear, North West, Sun és akkor most még egy gitárról neveznek el egy gyereket... Miért? Nem bocsánat, nagy betűs, rohadt nagy betűs MIÉRT????

És akkor összefoglalva, ami nekem Ben karakteréről lejött, hogy a szülei nem voltak szülőnek valók, habár nem építették fel a hátterét, hogy egyáltalán miért nem. Volt egy nagyapja, akinek a régi tragacsát vezeti a mai napig. A zenélés az élete, nem csak egy létforma, hanem a nagybetűs ÉLETE. Nem akar kapcsolatot, nem akar gyerekek, a házasság nem neki való és mindig van egy vészterve arra az esetre, ha rosszabbá kellene tennie a helyzetet, mint amilyen. A végén az a nagy bejelentés meg semmi más, mint csak egy üres gesztus, ami a bandának és a közvetlen barátainak szól és nem Lizzynek, vagy a babának. Ben karaktere nekem akkora csalódás volt, mint ide Ausztrália. 

A mellékszereplők még érdekesebbek voltak, mint a főszereplők:

• Léna és Jimmy eljegyzése fenomenális volt. "Húzd fel az ujjadra azt a k*rva gyűrűt! Jó akkor felhúzom az ujjamra ezt a k*rva gyűrűt!"
• Mal egy idegbeteg vadállat volt, részben megértem, mert hazudott neki és becsapta az egyik legrégebbi barátja. Más részről viszont mi köze van ahhoz, hogy a felnőtt sógornője kivel és mit csinál? Egész addig, amíg nincs szüksége a segítségére maradjon szépen a fenekén, és játsszon a kiskutyájával.
• Mal és Ben "kibékülése" az első alkalommal nagyon tetszett. Mal megverte a srácot és meg is érdemelte.
• Evelyn és David ugyan sokat nem szerepeltek, de amikor igen akkor édesek és aranyosak voltak és a leginkább felnőttek mindenki közül.
• Martha egy rosszindulatú r*banc és ez nem változott. Az egyetlen plusz pontot azért kapja, mert kicsit felpezsdítette az életet Ben körül, különben nem tudom meddig tartott volna eljutni a szakításukig.
• Sam. Esküszöm ez a pasi volt a legjobb mellékszereplő ebben a részben. Egyébként is imádom a pasast, a stílusát, az összes mondatát, ami egyébként nagyon kevés volt az első három könyvben. "Igen, uram. Értettem, Mrs. Ferris. Ahogy parancsolja, asszonyom. Nem én, uram." Zseniális a pasas. Az meg, ahogy Marthat kezeli egy külön hatalmas piros pont. És talán ebben a részben volt a legnagyobb szerepe. Mondjuk nem véletlenül, hiszen az ötödik, különálló könyvben ő lesz az egyik főszereplő. Na, kivel? Marthaval, hát persze. Remélem addigra lenyugszik ez a kis l*tyó.

Szóval, nem, ez a könyv nem éri meg, hogy fizessünk is érte. Az írónőt még mindig nagyon szeretem, és a mellékszálakból látszik, hogy tud ő írni, de valahogy ez a könyv nem jött neki össze. A karakterek háttere zavaros maradt, a nyitó fejezet egy eszméletlen sz*rcunami, ahogy a lányok mondanák, és még az sem segített rajtuk, hogy Lizzy azért felvette a nagylányos bugyiját minden tekintetben.

Végső lista: 3. könyv, 1. könyv, 2. könyv, 4. könyv. 

Szerintem így jönnek a sztorik és a párosok egymás után. Aztán ne higgyetek nekem, olvassátok el!

Szép estét!