Elég kevés emberrel találkozom a való életben, akik megértenék, hogy miért olvasok olyan sokat. Nem értik, mert már az embereknek nincs fantáziájuk. "Éjjel nappal Budapestet", "Kardashian storyt" meg "Való világot" akarnak nézni, ahol nem kell gondolkodni, csak nézni azt a sok szerencsétlent, akik életük 15 perc hírnevét élik és pusztulnak az agysejtjeik a fotelben ülve.
Nem értik, hogy miért veszek kézbe egy könyvet, amikor már telefonra is le lehet tölteni ezret, vagy ebook olvasóra még többet. Minek veszem meg komoly pénzekért, ha minden fent van már a neten? Ha beülök egy kávézóba ebéd után és előveszem a háromszázakárhány oldalas könyvecskémet sokan megbámulnak, hogy mégis mit csinálok. Miért nem a telefonomat bögyözöm, mint minden korombeli? Miért nem lövöm a szelfiket, vagy fényképezem le a kávémat és posztolom Facebookra?
(Egy könyv minden nap, az ostobaságot távol tartja)
Őszinte választ akartok ezekre a kérdésekre, vagy csak annyit, hogy divatos különcködés... Hogy elmondhassam, én más vagyok, mint a többiek, mert erre megy ki a mai világban minden. Aztán meg ugyanazt a szabású kabátot, pólót, farmert, meg cipőt hordja minden 16-25 éves lány. Biztos ki akar tűnni a tömegből... És mi van, ha azt mondom, hogy inkább eltűnnék az emberek szeme elől? Hm?
Mert ez a helyzet. Egy könyv megnevettet, sírni késztet, felpörget, vagy éppen elgondolkodtat. Ezer személyiségjegyet veszel fel az adott író, vagy karakter által. Olyan helyekre jutsz el gondolatban, ahova esetleg a valóságban is el akarsz. Erre jók a filmek, nem? Azt még olvasni se kell, csak élvezni. Igen, a filmeknek is megvan a maga varázsa, nem tagadom. Láthatjátok a bejegyzésekből is, hogy rengeteg filmet és sorozatot nézek, a meséket meg már nem is számolom. De nem ugyanaz a kettő. A könyv és a film. Már a korosztályomból is azt hallottam évekkel ezelőtt: "Megnéztem a filmet, marha jó volt. És olvastad a könyvet is? Minek, most mondom, hogy a filmet már láttam."
Egy könyvben te képzeled el a szereplőket, az arcvonásokat, a testtartást, a grimaszokat és mosolyokat. A helyszíneket, a szituációk megvalósulását, a szereplők hanghordozását, vagy az illatokat. Hülyének néznek az emberek, amikor felröhögök egy viccen, amit könyvben olvasok, vagy kiakadok és mérgelődök, amikor olyan történik, amire nem vagyok felkészülve. Annyira bele tudok merülni egy könyvbe, hogy:
1. elvesztem az időérzékemet. Szegény családtagjaim, barátaim, párom, vagy szobatársaim ki vannak akadva, hogy ugyanabban a pózban ülök/fekszek órákon át, amikor meg felkelem csak mérgelődök, hogy elgémberedtem.
2. beszélek a könyvhöz. Azt hiszem a Zafír és parázs című könyv elemzésekor említettem, hogy oldalanként hördültem fel a botránkozástól és mondtam a magamét a könyv oldalainak... ezt meg a szobatársam végighallgatta szegény, mert éppen nem volt semmi dolga és a szobában volt velem. Anyuék évekkel ezelőtt sokszor bejöttek hozzám megkérdezni, kivel beszélgetek a szobában, mire csak meglengettem előttük a könyvet, amit épp a kezemben tartottam, és kimentek.
3. napokig abban a hangulatban vagyok, ahogy letettem a könyvet, akár befejeztem, akár csak két fejezet között vagyok. Szomorkodom, harcias vagyok, vagy éppen nem lehet elviselni. Karácsonykor olvastam Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című sorozatának befejező részét, és konkrétan két napig nem lehetett hozzám szólni. Amikor bementem a konyhába enni-inni, vagy megsimogattam a kutyát anyuék beszélgetni akartak velem, de olyan voltam, mint valami istenverte zombi, és a könyv szó szerint madzagon rángatott vissza a szobámba.
Igen, van hátránya a könyvnek. Drága, nehéz. És ha elolvastad, hova rakod, mit csinálsz vele? Felteszem a polcra, bakker. Mert, ahogy mondtam, ha elkezdek olvasni, nem teszem le, amíg be nem fejezem, legyen ez egy-két nap, vagy ha tartalmasabb és nem csak limonádé történet akkor egy hét. De mivel gyorsan olvasok és felületesen, ha két hónap múlva előveszem a könyvet, max a fő szálakra emlékszem: ki a főszereplő, mi a probléma, kivel fog összejönni... De részletek nem nagyon maradnak meg, márpedig háromszáz oldalon van részlet bőven. Ilyenkor elkezdem előről, és pont úgy olvasom, mint az első alkalommal. Ennyi.
Talán vannak még olyan csodabogarak, mint én. Egyéni szocprobléma, ugyabár?
Szép estét!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése