Új év új sorozat. Na, ez így nem igaz. Mert, hogy a Baby Daddyt már 2016 nyarán elkezdtem nézni, és aki olvasta már valamelyik kis bejegyzésemet, ő tudja, hogy nagyon szinkron-ellenes vagyok sorozatok terén, de vannak kivételek. Kimondottan ezek a kis 20 perces semmiségek, melyeknek a célja a nevettetés. Így a The big bang theory, a Younger, a Two broke girls, vagy a mai téma, a Baby Daddy. Visszakanyarodva az előző mondatra, azért hagytam abba a nyáron a Papás-babásra keresztelt sitcomot, mert a negyedik évad közepétől nem volt szinkron, viszont angolul meg nem találtam meg sorban a részeket, úgyhogy hamar odébb álltam. Aztán két napja ismét eszembe jutott, és voilá, mind a hátralévő két évadot leszinkronizálva találtam.
A történet három fiatal srácról szól, kettő közülük testvérek, az ő anyukájukról és egy barátnőjükről. Lényegében egy babát hagynak a fiúk közös lakásának küszöbén, mint kiderült az egyikük lánya, és mind a hat évad (hellyel-közzel) középpontjában a kicsi körüli tevékenységek és felnevelés áll.
Miért hellyel-közzel? Mert közben meg mindenki összejön, kavar, eljegyzi, férjhez megy, szakítanak, válnak, elköltöznek, új munkát keres és talál, visszaköltözik, megbántódik, kiengesztelődik, ismét megbántódik, halálosan megbántódik, gyerekként viselkedik, összeházasodik... mindenkivel.
És ha nem is lenne elég a szerelmi háromszög a két testvér és a gyerekkori barátjuk közt, az anyukájuk aztán rátesz egy nagy lapáttal. Mert ő bizony elvált, nagyhangú, biztos benne, hogy nincs nála jobb nő a világon és minden-lében-két-kanál helyett vagy nyolc kanál típus.
Hol lenne ezzel a baj? Tipikus amerikai történet, minden kor és rassz megjelenik, polgárpukkasztás és tinilányok ezreinek bálványai, szex(i) epizódok és ritkán... mondom nagy ritkán, egy-egy elejtett örök igazság.
Na de... ahol nekem az egészből egy kicsit elegem lett, körülbelül ott, ahol nyáron, rajtam kívülálló okokból, abbahagytam a történetet, hogy a három főhősünk hol összejön, hol szakít, hol a régi után ácsingózik, nem tudja elengedni, aztán meg a másik kettőnek panaszkodik a harmadikra. Egy idő után ez azért már kezd sok(k) lenni. Ekkor jön az általam annyit ismételgetett 2 közhely:
- Két férfi közül a másodikat szeresd, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, a második nem is kerül képbe - Johnny Depp.
VAGY
- Ha ennyire nem bírsz dönteni jobban teszed, ha két szék közül a pad alá esel - Saját megjegyzés.
Tévedés ne essék, nincs nekem semmi bajom a szerelemmel, de az örökös szenvedéssel nem tudok mit kezdeni. Vagy folytasd úgy, hogy jó legyen neked, vagy fejezd be és pont.
Olyan sokáig tudnám folytatni, hogy mi a jó és rossz ebben a sorozatban, hogy jövő karácsonyig itt ülnék, úgyhogy, inkább mint eddig, mindenkinek magára bízom, hogy ítélje meg. Nézzétek, nevessetek, szörnyülködjetek és kopogtassátok a fejeteket a falba egy-egy rész alatt... én ezeket szoktam.
További szép estét kívánok!
Ja és Boldog Új Évet mindenkinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése