Érdekes, hogy milyen könnyen felszínre tör a csapatba tartozás érzése, ha például elmész egy sporteseményre. Nagyon régen vettem részt utoljára csapatversenyen. Alapjáraton öt éves korom óta táncoltam tizennyolc éves koromig. Aztán az élet, ahogy lenni szokott, bekavart. De addig csapattáncos voltam, rendszeresen jártunk versenyekre, de ez mégis más, mint egy olyan sport, ahol a nézők szurkolnak, és nem csendben nézik végig az előadást, majd utána megtapsolnak.
December 12.-én volt szerencsém elmenni egy MVM Veszprém kézilabda meccsre. Addig persze tudtam, hogy létezik ez a sport, hogy nagy rajongótábora van, illetve, hogy nem is vagyunk benne annyira amatőrök. De ott lenni, és úgy, hogy a szabályokat sem tudtam, de teljesen átéltem az érzést, bekapcsolódtam a tapsba, a buzdításba, és ha egy labda az ellenfél kapufáját találta el, ugyanúgy felhördültem, mint a veterán rajongók.
Hasonlót éltem meg ma is. Egy egyetemi barátom és röplabda csapata nálunk járt. Barátnőimmel kimentünk megnézni őket, és habár az elején húztuk egymás idegeit, hogy a hazai csapatnak szurkoljunk, vagy a barátoknak ;) hamar belelendültünk a tapsolásba. Kis terem, kevés nézővel, de mégis visszhangzott a zajtól, amit a szurkolók csaptak.
Ez lenne a lényege a sportnak!
Nem az, hogy milliárdokat költsünk stadionokra, hogy kiválasszunk egy sportágat (lehetőleg pont azt, amiben már ötven éve a leggyengébben teljesítünk), és eldöntsük, hogy márpedig mi ehhez a sporthoz tartozunk...
A sport az egészségért felelős, azért, hogy megtanuljunk csapatban dolgozni, hogy felelősséget tudjunk vállalni a tetteinkért, hogy lássuk, küzdenünk kell mindenért, amit az életben el akarunk érni. Hogy a gyerekeink játszva, mozogva tanulják meg, nem a számítógép és nem is az okostelefon a világ közepe. És nem mellesleg barátságokat, ismeretségeket kössünk. Legyen szó egy ballagásról, ahova örömmel hívod meg csapattársaidat, hogy veled együtt ünnepeljenek, nyaralásról, ahol életre szóló emlékeket gyűjtötök, vagy a felnőttkorba csempészett örömről, hogy a monoton hétköznapokban hirtelen hallasz valakiről, akivel sosem hoz össze az élet, ha nem kezdesz el sportolni. Nem a pénzről szól, nem az "örök dicsőségről" - ez nem egy Harry Potter versenyág. Az apróságokról, és a mélyebb értelemről.
Nekem ezt jelenti a sport. Hát nektek?
December 12.-én volt szerencsém elmenni egy MVM Veszprém kézilabda meccsre. Addig persze tudtam, hogy létezik ez a sport, hogy nagy rajongótábora van, illetve, hogy nem is vagyunk benne annyira amatőrök. De ott lenni, és úgy, hogy a szabályokat sem tudtam, de teljesen átéltem az érzést, bekapcsolódtam a tapsba, a buzdításba, és ha egy labda az ellenfél kapufáját találta el, ugyanúgy felhördültem, mint a veterán rajongók.
Hasonlót éltem meg ma is. Egy egyetemi barátom és röplabda csapata nálunk járt. Barátnőimmel kimentünk megnézni őket, és habár az elején húztuk egymás idegeit, hogy a hazai csapatnak szurkoljunk, vagy a barátoknak ;) hamar belelendültünk a tapsolásba. Kis terem, kevés nézővel, de mégis visszhangzott a zajtól, amit a szurkolók csaptak.
Nem az, hogy milliárdokat költsünk stadionokra, hogy kiválasszunk egy sportágat (lehetőleg pont azt, amiben már ötven éve a leggyengébben teljesítünk), és eldöntsük, hogy márpedig mi ehhez a sporthoz tartozunk...
A sport az egészségért felelős, azért, hogy megtanuljunk csapatban dolgozni, hogy felelősséget tudjunk vállalni a tetteinkért, hogy lássuk, küzdenünk kell mindenért, amit az életben el akarunk érni. Hogy a gyerekeink játszva, mozogva tanulják meg, nem a számítógép és nem is az okostelefon a világ közepe. És nem mellesleg barátságokat, ismeretségeket kössünk. Legyen szó egy ballagásról, ahova örömmel hívod meg csapattársaidat, hogy veled együtt ünnepeljenek, nyaralásról, ahol életre szóló emlékeket gyűjtötök, vagy a felnőttkorba csempészett örömről, hogy a monoton hétköznapokban hirtelen hallasz valakiről, akivel sosem hoz össze az élet, ha nem kezdesz el sportolni. Nem a pénzről szól, nem az "örök dicsőségről" - ez nem egy Harry Potter versenyág. Az apróságokról, és a mélyebb értelemről.
Nekem ezt jelenti a sport. Hát nektek?
Szép estét: Nekra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése