Aki ismer tudja jól, hogy mindenevő vagyok könyvek terén, kedvenceim mégis a történelmi romantikusok. Legalábbis olyan könyvek, melyek a múltban játszódnak. A modern történetekkel sincs semmi problémám, a krimiket nagyon is szeretem, csak annyit olvastam már belőlük, hogy sokszor kiszámítható a vége, ki a gyilkos, milyen indokkal, mikor lepleződik le... stb.
Na de. Ez a könyv most nagyon megfogott. Elkezdtem olvasni délután három környékén, és hajnali fél kettőkor tettem le, de akkor végleg. Jó, nem tart sokáig nálam egy könyv, hiszen ha nagyon belemerülök, mint az alábbi ábra is mutatja, egy nap alatt képes vagyok kiolvasni. A kérdés az, miért ragadott meg ennyire ez a példány?
"Becsülete helyrehozhatatlanul elveszett, a londoni társaság kiközösítette, a bájos és művelt Miranda Rohan mégsem omlik össze. Lázadó lélekkel úgy dönt, inkább élvezi a szabadságot, amely abból fakad, hogy nincs már veszítenivalója. Független életmódja azonban könnyű prédává teszi a rossz hírű és titokzatos Lucien de Malheur számára, akit sokan csak úgy ismernek: a Skorpió.
Húga tragikus haláláért a Rohan családot okoló Lucien csapdába csalja Mirandát, a bizalmába férkőzik, a barátja lesz, sőt magába bolondítja, végül házasságra kényszeríti, és megalázza, ezzel akarván még több fájdalmat okozni ellenségeinek. Ha a gyűlöletet és a szenvedést felülírja a szenvedély, lehetnek-e még boldogok a tóparti kastély magányában?"
Ezzel a leírással vár bennünket az írónő.
Maga a történet nem
újdonság, kicsit Rómeó és Júliás, annyi kivétellel, hogy maga Rómeó is gyűlöli
az ellenkező családot, nem csak a családja... vagyis itt ő az egyetlen, hisz
családját már régen elvesztette.
A szereplők sem teljesen egyediek, ám van bennük
újdonság. Példának okáért, Lucien gazdagsága mellett nem egy elbűvölő férfi,
inkább egy elcsúfított szörnyeteg, aki becenevét nem véletlenül kapta, és jómaga is inkább egy gazfickónak tartja magát, mint embernek.
Miranda pedig habár harcol és ellenkezik,
mindezt méltósággal és egy hisztériás hang nélkül. Magasról tesz a társadalmi elvárásokra, és meglepően modern felfogással gondolkodik, saját háztartással, és olyan akarattal bír, amit egy huszonegyedik századi nő is megirigyelhet.
Mellékszereplőkként megismerkedhetünk Miranda legjobb barátnőjével, Jane
Pagettel, valamint Lucien bűntársával, Jacob Donellyvel. És hogy ne csak
egy-egy jelenetben legyenek benne, nekik is megvan a maguk kis sztorija, így
mondhatni két szálon fut a történet, habár még mindig az első a hangsúlyosabb.
Láthatjuk még a Rohan család néhány tagját, a londoni társaság egy-egy
momentumát kiragadva pedig betekinthetünk az arisztokraták életébe. Nagyszerű
díszlet és megfelelő mennyiségű háttér információval rendelkezünk, hisz az
írónő ezekre is odafigyelt. Azért rendesen fenntartja a kíváncsiságunkat. A
történet utolsó előtti momentumánál konkrétan alig bírtam ki, hogy ne lapozzak
előre, és olvassak bele, hogy "mégis mi a fészkes poklot akar csinálni a
főszereplőinkkel?"
A bosszú köré fogalmazott események ellenére meglepően sokat mosolyogtam
a történeten, sokszor hitetlenkedve ráztam a fejem, máskor majd felvisítottam
egy-egy megszólalás elképzelésén.
Nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki egy jó könyvre vágyik.
Üdv: Nekra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése